 Vérvizelés

 Nehezített vizeletürítés

 Gyakori de kis mennyiségű

vizeletürítés

 Fájdalmas vizeletürítés

 Vizeletürítés hiánya

 Húgykövesség

 Visszatérő, ismeretlen eredetű

húgyúti fertőzés

 Ismeretlen eredetű húgycső

obstrukció

 Húgycső- vagy hólyagtumor

gyanúja

 Konzervatív kezelésre nem

reagáló inkontinencia

Húgykövesség megoldása minimál invazív módszerekkel:

 

Mint sok más esetben úgy itt is, az endoszkópia nem csak, mint diagnosztikai eszköz jöhet számításba, hanem bizonyos problémák esetén kezelési lehetőséget is jelent. Kedvenceink alsó húgyúti megbetegedései közül mind macskában, mind pedig kutyában kiemelt jelentőséggel bír a különböző eredetű húgykövek kialakulása. Ezek a kövek a vizelet különböző összetevőiből állnak össze és fizikai jelenlétükkel okozhatnak problémákat. A húgykövesség a tünetmentes húgykő röntgenképe egy 12 éves szuka kutyában ugyanez a húgykő endoszkópos vizsgálat során állapottól, az enyhébb szövődményeken át, mint például a következményes hólyaggyulladás akár életet veszélyeztető állapotig is fajulhat, ha egy vagy több kő a húgycsövet elzárja, ami az elzáródás mögött felhalmozódó vizelet által súlyos vesekárosodást és hólyagrepedést is eredményezhet. Egy, a Budapesti Urolith Centrum által 2018-ban végzett felmérés szerint, az intézménybe egy év alatt beérkezett minták alapján kutyák esetében a húgykövek 57%-a struvit, 23%-a oxalát, 10%-a cisztin és 8%-a purin volt. Macskák esetében ugyanez az arány 52% struvit, 45% oxalát és 3% purinra változott. A felsorolt kőfajták keletkezésének mechanizmusa akár fajonként is eltérő lehet, enyhébb esetekben mindenképp a megelőző és konzervatív terápia

javasolt állatorvosi kontroll mellett. Azonban, ha már bekövetkezett a baj és túl nagy méretű, vagy nagy mennyiségű, esetleg rossz helyre beékelődött húgykővel van dolgunk, úgy ezekben az esetekben a kövek eltávolítása válik szükségessé. Az elmúlt évtizedekben a humán orvoslásban szinte teljesen áttértek a különböző minimálinvazív technikákra húgykő eltávolítás esetében, a klasszikus sebészeti módszereket, ami a hasüreg és a húgyhólyag megnyitásával jár (open cystotomy=OC) már csak mindössze a betegek 0.3-4%-ban alkalmazzák. Ezzel mind gyermek, mind pedig felnőtt páciensekben jelentősen visszaszorult a beavatkozással kapcsolatos komplikációk száma. Ilyen komplikációk lehetnek a varrat indukálta kőképződés, különböző szűkületek, összenövések kialakulása hasüregben, illetve háziállatainkban a műtéti terület rosszabb vizualizálhatósága miatt az esetek 12-14%-ában a húgykövek eltávolítása nem is teljes. Ezen felül a hospitalizációs idő is hosszabb, mint a kíméletesebb módszerek esetén (átlagosan 4 nap). A húgycsőből ugyan nehezen távozó, de kimozdítható, illetve a húgyhólyagban felgyülemlett kisméretű (tehát a húgycsövön keresztül is eltávolítható) kövek esetén a cystoscop asszisztált kőeltávolítás (transurethral cystoscopic stone retrieval) a legkevésbé invazív, ennélfogva pedig a legoptimálisabb beavatkozás. Az állatorvos ennél a módszernél az endoszkóp munkacsatornájába bevezetett speciális kosárral gyűjti össze és távolítja el az alsóhúgyutakból a húgyköveket a terület folyamatos átmosása mellett. Amennyiben a kő nem kimozdítható a húgycsőből, úgy a lézeres litotripszia, tehát lézeres kőzúzás javasolt. Ez a módszer ugyan viszonylag költséges beavatkozás, azonban sebészeti trauma nélkül is közel 100%-os sikerességű. Kandúr (és kisebb méretű nőstény) macskákban sajnos anatómiai sajátosságaikra való tekintettel ezek a módszerek nem alkalmazhatóak.

Ha a kövek mérete meghaladja azt, ami a húgycsövön keresztül még biztonsággal eltávolítható lenne, úgy sajnos az előző módszerek nem, vagy csak limitáltan alkalmazhatóak (lézeres kőzúzás ugyan megkísérelhető, azonban nagy méretű köveknél ennek sikeressége kétséges lehet). Ezekben az esetekben jön szóba a percutan cystolithothomia (PCCL), mely során egy igen kisméretű hasi bőrseben keresztül (átlagosan 1-1,5 cm) közvetlenül a húgyhólyagba juttatott endoszkóp és kiegészítő manipulátorok segítségével kerül sor a kövek eltávolítására.

Húgycső- és hólyagtumorok, polipok: A húgyhólyag daganatos megbetegedései ugyan ritkának számítanak kisállatainkban - kutyában a daganatok mindössze 1%-át teszik ki, macskában arányuk még ennél is kevesebb – azonban igen nagy eséllyel rosszindulatúnak bizonyulnak (kutyáknál a hólyagtumorok 75-90%- a átmeneti sejtes carcinomának bizonyul, macskákban ugyan vegyesebb ez a kép, azonban ugyanúgy rosszindulatú daganattípusok jelennek meg az esetek döntő többségében). Így igen fontos a probléma korai felismerése, és az elváltozás pontos beazonosítása, a prognózis felállítása és a kezelés meghatározása érdekében. Ebben nyújthat segítséget ismét a cystoscopia, hiszen nem csak a daganatok pontos megjelenése és helyeződése írható le, hanem szövettani mintavételi is megvalósulhat a vizsgálat során.

A hólyagban szerencsére nem csak rosszindulatú daganatok jelenhetnek meg. Krónikus gyulladás - például régóta elhúzódó húgyúti fertőzés vagy húgykövesség okozta irritáció esetén – jóindulatú szövetszaporulatok, úgynevezett polipok mind a húgycsőben, mind pedig a húgyhólyagban kialakulhatnak. Természetesen ezek eltávolítására is lehetőséget nyújt az endoszkópia, mivel a daganatos elváltozásokkal ellentétben, ahol sokszor nagyobb biztonsági zónával szükséges a tumort eltávolítani, addig polipoknál a marginális kimetszés is elegendőnek bizonyul így a beteg ebben az esetben nem igényel műtéti beavatkozást.